Mark Twain Tamás urfi mint detektív ELBESZÉLI HUCK FINN

Részlet a könyvből:

A rákövetkező tavasszal történt, azután, hogy Tamás úrfi meg én kiszabadítottuk öreg négerünket, Jim-et, aki kereket oldott, de elcsípték és láncra verték Tom nagybátyjának, Silas bácsinak a farmján, odalenn Arkansasban. A föld fagya fölengedöben volt, a levegő is megenyhült és napról-napra közelgett az idö, amikor állandóan mezítláb járhatunk; azután kezdődik a golyósdi-korszak; azután a csigázás és azután a karikázás és azután a sárkányeresztés és azután mindjárt jön a nyár és megyünk fürdeni. Éppen elég rá, hogy magamfajta fiú betegre epessze magát, amíg így sorra végiggondolja mindezt és látja, milyen messze még a nyár. Nagyokat sóhajt, búnak ereszti fejét, jár-kél, maga se tudja, mi ütött belé. Addig-addig, míg sikerül kilopóznia. Nosza jövel kósza álmodozás! Felkutat valami elhagyatott helyet magasan fenn a hegyoldalban, az erdőszélen, letelepszik és lebámul a Mississippi hatalmas folyamára, amely ott kanyarog el mérföldekre és mérföldekre a földnyelvek körül, ahol az erdő párává foszlik és belevész a homályba, olyan messzire van, és minden olyan csöndes és ünnepélyes, mintha mindazok, akiket szeretett, meghaltak és elmentek volna örökre, és szinte kívánkozik, bárcsak ő is meghalna és eltemetnék és mindennek mindenkorra vége szakadna...